Történelmi nevezetességek

Réka vár

Az Óbányai-völgy bejáratánál, a hegy tetején kereszttel jelzett helyen találhatók a Réka-vár romjai. A várat Skóciai Szent Margit szülőhelyeként tartja számon a két nemzet. A községtől nyugatra a Halász-patak (vagy a nép nyelvén Rák-patak) mellett, a 70 m magas Várhegy lapos tetején találhatók a nádasdi vár maradványai. A szakemberek szerint kb. 200 m hosszú, 36 m széles várudvart terméskőből rakott 3 m vastag fal övezte, ennek maradványai egyes szakaszokon kb. 1 m magasságban ma is megvannak. A feltárás során egy kör alapú torony és valószínűleg az őrség épületének maradványaira bukkantak. A várudvar középső részét egy épületsor zárta le, amely mögött a külső vár oldalán egy 10 m széles árok húzódott. Az épületsor feltehetően egyszintes és fazsindelyes volt. Ezen a részen előkerültek egy többszintes toronyépület maradványai is. A vár keletkezésének pontos ideje egyelőre vitatott. A feltételezések szerint illír vagy kelta eredetű, illetve IX. századi frank építkezés. II. András pécsi püspöknek 1235-ben kiadott adománylevelében ,,terra bissenorum de Nadasd", mint a nádasdi britek földjével határos bizonyos földet adományoz a káptalan számára. J. Abbot angol történész leírása szerint 1022-ben Szent István korában két angol herceg jött Magyarországra, akik a királyi udvarba kerültek. Később a király egyikükhöz, Edvardhoz adta feleségül egyik leányát. A Szentek legendájában olvasható, hogy a király leányának, Agathának házasságából született Szent Margit - Skócia királynője -, kinek szülőhelye feltehetően a nádasdi vár lehetett. A vár első okleveles említése 1309-ből maradt fenn. A nép Rékavárának is nevezi, de ilyen alakban okleveleinkben nem fordul elő. Pusztulásának körülményei ismeretlenek. Lehetséges, hogy véletlen tűzvész martaléka lett, de az is lehet, hogy a török rombolta le a mohácsi csata után. A vár maradványait a környék lakossága hordta szét lakóházaik, malmaik építéséhez.




Szent István-templom, Mecseknádasd

A román és gótikus jegyeket is mutató templom a kora Árpád-kori egyhajós kistemplom alapjaira épült fel a XIV. században. Falain ebből a korból származó, a szentek életét bemutató freskótöredékek láthatók. Az egyenes szentélyzáródású, keletelt Szent István-templomot a XIII. század első felében emelték, mellé rövidesen sekrestyét és tornyot építettek. A XIV. században kibővített épülethez egy évszázaddal később védelmét biztosító kerítőfalat és tornyot húztak. Déli oldalán léphetünk a belső térbe, néhány lépcsővel lejjebb érjük el a padlószintet. A diadalív falán csekély freskómaradványokat tártak fel. A XVI. századi kerítőfal maradványai még láthatók. Érdemes szétnézni a templomot övező temetőben is: néhány XVIII. századi sírkő emlékeztet az első német telepesekre.



Török várrom a Schloßbergen

A falu mellett elhelyezkedő domb - Schlossberg, vagyis Várhegy - tetején a XIV. században háromhajós templom épült, melynek nyugati homlokzata elé még ugyanabban a században egy önálló tornyot építettek. A törökök ennek a templomnak az átépítésével alakították ki a várukat. A főhajót és a mellékhajót elválasztó pillérek vonalában emelt fallal három szakaszra osztották a hosszházat, és a déli mellékhajó alá boltozott pincéket ástak. A törökök kiűzése után a romos falak még sokáig álltak, feltárásukat 1973-80 között végezték el. A templom körítőfalának keleti oldalán előkerült egy kisebb torony maradványa is, mely valószínűleg a kaput védte. A déli oldalon a körítőfal nyomvonalának folytatásában palánkfalra utaló cölöplyukak is előkerültek. A jelenleg a gótikus templom maradványait láthatjuk, a török kori átépítések nyomaival.